DC ShoesCsapatSnowboardTravis Rice


Travis Rice

Születési dátum: 1982. Október 9.
Születési hely: Jackson Hole, WY
Lakhely: Jackson Hole, WY
Snowboardos évek száma: -

Travis Rice 2001 óta DC csapattag, jelenleg ôt tartják a világ egyik legsokoldalúbb és legeredményesebb snowboardosának.
Elképesztő lineok Alaszka félelmetes meredélyein, vagy lélegzetelállító ugrás a München Air and Style versenyén – a srác megmutatta a világnak, hogy vele bizony számolni kell. Amellett, hogy elsôrangú versenyzô többszörös Winter X-Games gyôzelmekkel, Travis tehetségének bizonyítéka, hogy több stílusban is az élmezônyhöz tartozik.
2006-ban a München-i Air and Syle-on egy addig példa nélküli dupla backflip backside 180-al hozta az elsô helyet, majd megnyerte a Tokyo Nissan X-Trial-t, ahol egy frontside dupla cork 1080-at adott be. Impozáns eredményei bejuttatták Travis-t a Faces Magazin Top 20 sportolót bemutató rangsorába is. Jellemzô rá, hogy egyre-másra feszegeti a snowboardozás lehetôségeinek határát.
2008-ban egy nagy álma vált valóra, amikor megrendezhette a Quiksilver Natural Selection freestyle bajnokságot szülôvárosában, Jackson Hole-ban, új mércét állítva ezzel, hogy milyen is egy színvonalas snowboard verseny.
Travis filmrendezôként is bemutatkozott, lankadatlan energiával és kreatív elképzelésekkel fogva az alkotáshoz. Összekötötte a hegyek és a boardozás iráni szenvedélyét, amelynek eredménye a legtöbb példányban elkelt „Community Project” (közösségi projekt) videó. Tavaly pedig kiadta legújabb filmjét „That’s it, That’s all” (ennyi, ez minden) címmel, amivel világszerte díjakat nyert.

“Vicis est Iam”
Annak ellenére, hogy minden külső jel, megjelent kép- és filmanyag erre utal, Travis Rice nem egy gép. Nem is egy egyszerű wyomingi jeti, a helyi hegymelléki flanelinges-usánkás, NRA (National Rifle Association) törzstag gyermeke. Valahol a kettő között helyezkedik el. A lelkét amúgy egy snowboard szupertálentum testébe öntötték. És mi, jó matematikuselmék tudjuk, hogy két szám között végtelennyi érték található.

A háttér
Travis tősgyökeres wyomingi, ezen belül is a kis Jackson városkából származik. Többek között olyan nagy snowboard legendák otthona ez, mint Bryan Iguchi vagy Rob Kingwill. A kisváros a Jackson Hole völgy mélyén húzódik, és a Teton hegyvidék magaslik fölé. Wyoming az Egyesült Államok leggyérebben lakott szövetségi állama (AK után), a régi aranyásók, bölény- és prémvadászok leszármazottai népesítették be az amúgy előtte évszázadokig a Lakota, az Arapaho, a Shoshone és a Varjú indián nemzetségek által “birtokolt” területet.
Gyönyörű vidéke ez a Földnek. Arrafelé olyan természeti csodák szemtanúi lehetünk, mint a Yellowstone Nemzeti Park, ami csak egy köpésre helyezkedik el Jackson községétől. Ez a miliő egyértelműen meghatározta Travis életében a hegyek és a természet szerepét. Édesapja, Paul több évtizede tevékenykedik a JHMR, vagyis a Jackson Hole Mountain Resort Patroljai között. Így hát Travis számára már gyermekkorában is adott volt a lehetőség, hogy a suli utáni napközi helyett a nagyszakállú, marcona, a hegyet oly jól ismerő síjárőrök hegyi kisházában hédereljen délutánonként. Egy cowboy-kocsmában, a tiszteletére rendezett bulin így emlékezett a régi időkre: “Látjátok azt a nagybajszos, öregebb fickót az apámmal? Na, ő volt az, aki tízéves koromban lekapcsolt a járőrök kisházában egy Playboy magazin lapozgatása közben.”
Jackson az a falu Amerikában, ahol Travis Rice a “jani”, ez már biztos, de mindezek mellett tisztelik is ám őt a helyiek, hiszen – mint minden kisebb községben, itt is – mindenki ismer mindenkit. Így hát T-Rice egy világszerte ismert wyomingi cowboy, s ha kell, ezt be is bizonyítja: bármikor megüli a kocsmai bikát, de borjak lábát is simán összekötözi lasszóval. Poénból. Jííháá!

A robot

Azzal kezdtem: Travis nem gép. De tényleg nem az? A legjobb, ha megvizsgáljuk az ezt alátámasztó, illetve cáfoló nyomokat! Ha a versenyeredményeket nézzük, durva képet kapunk: az elmúlt hét évben több mint egy tucatnyi megnyert verseny, például a téli X-Games, az innsbrucki Air&Style, a Nissan X-Trail verseny Japánban, az Arctic Challenge vagy a US Open. Ez nem semmi! De ez még mind semmi! Hiszen ha azt nézzük, hogy milyen trükkökkel vitte véghez ezeket a diadalokat, alighanem tátva marad a szánk – ahogy nekem tátva is maradt a 2006-os Air&Style döntőjét nézve. Csak úgy röpködtek a duplák mindenfelé: dupla backflipek, dupla cork 1080-ak, dupla back rodeók. Travis valahogy így vélekedik minderről: “Mindenféleképpen létezik a versenymód az életemben, ahol tutira kell vegyem, egyaránt éles vagyok elmében és testben is. Vannak laza versenyek, és hát vannak nem annyira lazák... De ha belegondolok, nincs értelme fél fenékkel megülni a dolgokat. Az ember vagy csinálja, vagy nem csinálja. Ez ennyire egyszerű.”

Az ember
De Travis valahogy mégsem csak a fenti dolog miatt különleges. Több rejlik benne. Bár én nem hiszek Amerika mindenhatóságában, a mekdonáldszban és a koka kólában, mégis elfogadom az “amerikai álom” létezését mint jelenséget. Travis pontosan ennek az amerikai álomnak a “terméke”. Egy isten háta mögötti faluból, a hegyekből származik, gondoljunk csak bele... Mennyi esélye volt arra, hogy ismertté tegye magát? Na persze, a snowboardban viszonylag több, mint a matematikatudományban, de nem ez a lényeg. Hanem hogy T-Rice a világ legjobb snowboardosa. Mindemellett a történelem nagy kerekének görgetője is. Persze, felnőni a hegyen és jól csúszni – nem nagy dolog. De ha ezen túl képes a sport egyik karizmatikus és irányadó figurájává válni, mégpedig úgy, hogy hű marad önmagához, a gyökereihez és mégis progresszív, az már annál inkább. Megpróbál utat mutatni a sportnak, a filmezésnek és a versenyeknek. Valahogy sokkal többet akar az élettől, mint egy átlagos ember, de még akár egy átlagos zseninél is többet szeretne. Miért? Nem azért, mert kapzsi, inkább mert teljesen őszintén unja a tötyögést, neki uncsik egy profi snowboardos mindennapjai (utazgatás négy földrészen, VIP bulik, szűzhavas hetek, helikopterezés, filmezés, top versenyek, százezer eurók stb.), ő elébe szeretne menni a dolgoknak. Vicis est iam. Ez a mondat a világ legjobb snowboardosának mottója. Jelentése: itt az idő! Kicsit bővebben: “A dolgok halogatására való késztetés általában nagyon könnyen úrrá tud lenni az emberen. Amikor ebbe a fázisba kerülök, kicsit úgy érzem magam, mintha mindig valamiféle hátrányt kéne behoznom. A legtöbb idő arra megy el, hogy azon gondolkozom, mit kéne ezekben a pillanatokban csinálnom, amit nem csinálok.”
Mindenki tudja róla, hogy keményen tolja, sok veterán snowboardos azt mondja rá: olyan, mint egy éhes tinédzser, vagy mint egy kezdő profi, akiben mindig ott a bizonyítási vágy. Tim Zimmermann, a kiváló fotós, aki az elmúlt két szezont Travis mellett töltötte, így vélekedik a Rice-fiú tulajdonságairól: “A rookie-k mindig a frontvonalba próbálják helyezni magukat, annak a reményében, hogy képesek lesznek maradandót hagyni maguk után. Van bizonyítanivalójuk. Rice-ban ugyanez az akarat érvényesül minden alkalommal, méghozzá sikeresen. A belső erő, amely hajtja, nem nagyon egyeztethető össze a hosszú élet titkával.”
De hogyan és miért csinálja T-Rice, amit a hegyekben művel? De erre csak az az analógia jut eszembe: a kutyák miért nyalogatják a…? Mert képesek rá, ennyi. Travis is ilyen: ha meg tudja ugrani az elmebeteg nagyságú gap ugratókat egy dupla cork 1080-nal, amelyek inkább a freestyle motokrosszhoz illenének, miért ne tegye?


Kevencek/Megosztás

 

   

Travis Rice
BIO GALÉRIA VIDEÓK